A bioüzemanyag-gyártás jelene és jövője

Alapadatok a világ bioüzemanyag-termeléséről.

2007-ben a világon a két legfontosabb bioüzemanyag, a bioetanol és a biodízel energiatartalma lényegesen eltér. Egy hordó bioetanol energiatartalma 0,66, egy hordó biodízel pedig 0,90 hordó motorbenzin energiatartalmával egyezik meg.
Az előbbi két fajlagos mutatóval motorbenzin-egyenértékre átszámolva 2000 és 2007 között több mint a háromszorosára, 261 millió hordóra nőtt a világ bioüzemanyag-termelése. Azonban még ez a megnövekedett mennyiség is a világ üzemanyag-felhasználásának kevesebb mint a 3 százalékát fedezi.
Összehasonlításul: Az EU 2008. január 23-án publikált, felülvizsgált energia-koncepciójában is célként a megújuló forrásokból nyert energia össz-energiafelhasználáson belüli 20 százalékos arány elérését irányozták elő 2020-ig. – SzGy.
Annak ellenére, hogy a biodízel fajlagos energiatartalma jóval magasabb a bioetanolénál, a világ bioüzemanyag-termelésének 80 százaléka biotanol, és csak 20 százalék a biodízel. 2007-ben a világ bioetanol-termelése 206 millió hordó volt és ebből 43 százalékkal, 103 millió hordóval, részesedett az USA (fő alapanyag a kukorica), a második helyezett 31 százalékos részesedéssel, 79 millió hordós termeléssel Brazília (cukornád) volt, míg a harmadik helyet 18 százalékos részesedéssel, 10 millió hordós termeléssel az Európai Unió (domináns alapanyag a rozs) foglalta el.

A biodízelt az olajnövényekből gyártják

2007-ben a világ 55 millió hordós biodízel termeléséből – ami az európai viszonylagos földszűkét alapul véve még a laikus számára is meglepő – 37 millió hordót (a világ termelésének 68 százalékát!) az EU állította elő. A második helyen az USA állt, 9,5 millió hordós termeléssel (17 százalékos arány), és a világ harmadik legnagyobb biodízel gyártója Indonézia volt, 2,3 millió hordó termeléssel. Az EU-ban főként repcéből, az USA-ban szójából, Indonéziában pedig pálmaolajból gyártják a biodízelt.

Perspektívák

A bioüzemanyag gyártása ebben az évtizedben az agrárpolitika egyik fő kérdésévé vált. Míg a három világelső gyártó – az USA, Brazília és az Európai Unió – államilag támogatja az ágazatot, addig az alapvetően más élelmiszerellátási és gazdasági helyzetben lévő Kína – negyedik hely a termelésben, és 2,8 százalékos részesedés a világtermelésből – államilag nem szubvencionálja az agrártermékek bioüzemanyagként való felhasználását. Kínában motorbenzin-egyenértékben kifejezve a 2007. évi 7 millió hordó bioüzemanyagtermelés több mint 90 százaléka bioetanol volt. Kínában a bioetanolt kukoricából, maniókából és édes cirokból állítják elő, és ezekre a terményekre – a húsfogyasztás erőteljes növekedése mellett – az országnak elsősorban mint takarmányra van szüksége.
Egy hektár repcéből 935 liter, kukoricából 3 742 liter, és brazil cukornádból 6 174 liter, ezzel szemben a második generációs cellulózból hektáronként 9 354 liter bioüzemanyag állítható elő. Az USA-ban 2007-ben a cellulózból előállított bioüzemanyag önköltsége literenként 66, a kukoricából előállítotté 44 dollárcent volt. A cellulóz alapanyagú bioetanolgyártás technológiai továbbfejlesztésére azonban jelenleg is komoly kutatások folynak. A cél a technológia tökéletesítése és az önköltség csökkentése. Ez a terület fontos vállalkozói tőkebefektetések célpontja az USA-ban, Kanadában, Brazíliában, Kínában, Japánban és Spanyolországban is.

Egyéb alternatív energiaforrások

A magas világpiaci kőolajár azonban nemcsak a bioüzemanyaggyártás fejlődését ösztönzi. Ezen kívül komoly kutatások folynak új kőolajmezők feltárására, a mélytengeri olajkincs kiaknázására, az olajhomok és a nehéznyersolaj felhasználására is. Az USA Energiai Minisztériumának becslése szerint 2030-ig a világ kőolajtermelése mintegy 30 százalékkal, ezen belül a nem hagyományos energiai forrásoké ennél is nagyobb ütemben, a duplájára nő.
Ez utóbbi lehetőségeket a bioüzemanyagéval összehasonlítva, a felsorolt fosszilis energiaforrások mindegyikének gyártási költsége alacsonyabb a bioüzemanyag önköltségénél. Így pl. a kanadai olajhomokból hordónként 30 dollárért állítható elő kőolaj, és a termelés napi 1 millió hordó kapacitással már javában folyik. Ráadásul ez a kapacitás 2030-ig napi 3,5 millió hordóra emelhető. Az USA Energia Minisztériumának számításai szerint hordónként 40 dollár, vagy a fölötti kőolajáron ezek az alternatív energiatermelési lehetőségek a tetemes beruházási igény ellenére is gazdaságosak, és kevésbé költségesek mint a bioüzemanyag-gyártás.

(Forrás, az Amerikai Mezőgazdasági Minisztérium Közgazdasági Elemző Központjának a témakörben legújabb publikációja, A bioüzemanyag globális perspektívában, http://www.ers.usda.gov/amberwaves/november07/features/biofuels.htm)

Dr. Szőke Gyula
agrárközgazdász

Kapcsolódó képek