Határokon átívelő együttműködés

Nyomtatás

A jó bor még a határokat is átívelően tudja összekötni a különböző népeket. Erre tökéletes példa a Budapesti Corvinus Egyetem és az Újvidéki Egyetem Mezőgazdasági karának nyertes pályázata, melyben a szerb-magyar határ menti borvidékek az érintettek. A szőlőtermesztés jövője szempontjából meghatározó uniós programról dr. Hajdu Editet kérdeztük.

– Milyen közös érdekek mentén vált lehetővé a szőlőtermesztés jövője szempontjából meghatározó uniós program megvalósítása?
– A szerb–magyar határon átnyúló program (IPA Cross-border Co-operation Programme) keretében a Budapesti Corvinus Egyetem egy olyan pályázatot nyert meg, amelyben a szerb partnerek az Újvidéki Egyetem Mezőgazdasági karának munkatársai. Velük már évtizedek óta kialakult szakmai kapcsolataink vannak főként a szőlőnemesítés területén. Ez a kapcsolat kiterjedt a fajták cseréjére, a nemesítési módszerek egymásnak történt bemutatására, közös keresztezések végzésére, kutatók és szakirodalom cseréjére. Mivel mindkét Intézmény működési területe sok és hasonló környezeti jellemzőkkel és közös történelmi múlttal rendelkezik, ezért ez a pályázat olyan lehetőséget teremtett közöttünk, amiben az eddigi együttműködés eredményei bemutathatóak és még jobban láthatóvá tehetőek. És ez így van a szoros tevékenységi területen, a Duna menti vagy másként fogalmazva a szerb–magyar határ menti borvidékek geográfiai, edafikus, klimatikus, történeti és néprajzi adottságokkal is. Ezek az adottságok, a homokos területek, a kontinentális klíma szélsőségei (fagyok, aszályok, viharos szelek stb.), a síkvidéki termesztéstechnológia, az azonos borminőség és a közös szőlészeti és borászati múlt.
A szőlőnemesítésben a nemesítési célok ugyanazok: a termésbiztonság fokozás (fagytűrés, aszálytűrés, a korai és biztos beérés), a betegségekkel szembeni rezisztencia és a minőségi értékek fokozása Szerbiában (Vajdaságban) épp úgy, mint Magyarországon (Duna borrégióban). Mindkét területen tehát azonos problémákat kell megoldanunk. A régi (autochton), és a betelepített (honosított) szőlőfajták ugyanazok, amelyek borai is kis eltéréssel hasonlóak.
Az új szőlőfajtáknál csemege- és borszőlőfajták előállítása volt mindkét félnél a cél. Az itt élő emberek étkezési szokásai is hasonlóak, s azonos ízű ételek mellé isszák a borokat. A termesztéstechnológiában a takarásos fejművelés volt ezeken a területeken az uralkodó művelés, mert ugyanazokat a fajtákat termesztették, mindkét részről. Az itt élő emberek szokásai is hasonlóak, hiszen ugyanazok a családok élnek a Vajdaságban és É-Bácskában. Láthatóak a közös gyökerek, abből adódó közös problémák és megoldások.
A szőlőnemesítésnél Kecskeméten már az 1950-es években elkezdődött a rezisztens szőlőfajták előállítása. Részben az itteni minta alapján az 1970-es években kezdték meg Újvidéken is a rezisztens szőlőfajták nemesítését. A tapasztalatainkat kicserélhettük. Az elmúlt évtizedekben megtörtént a hibridek kiemelése és az államilag minősített szőlőfajták áramlanak ezeken a területeken kipróbálásra.
A szőlőfajtákat és a klónokat a minősítésük után szaporíthatjuk mindkét országban, amihez nélkülözhetetlen a patogénmentes szaporítóanyag. Ezt a munkát Intézetünk már évtizedek óta végzi és Újvidék nem. Ezért ebben a pályázatban vállaltuk az új szerb és magyar klónok és fajták patogénmentesítését, majd annak az anyagnak átadását a partnereinknek Újvidékre.
Nagyon fontosnak tartottuk, hogy e pályázat keretében a kutatási eredményeinkről beszámolhassunk konferenciákon előadások poszterek és prospektusok formájában, a médiában video-film és riportok formájában. Mindezeket azért vállaltuk, hogy segítsük e térséget felzárkóztatni az európai államok szőlészeti és borászati színvonalára mind a fajták és klónok, mind pedig a certifikált, betegségektől mentes szaporítóanyag területén.
– A két vizsgált területen melyek a leggyakoribb biotikus és abiotikus károk ?
– A leggyakoribb biotikus károkat okozó élőszervezetek a vírusok (levélsodródás vírus, a fertőző leromlás vírus, faszöveti barázdáltság, érmenti nekrózis, sárgamozaik stb.) a fitoplazma, a gyökérgolyva (Agrobacterium), a szőlőperonoszpóra, a szőlőlisztharmat, a szürkerothadás valamint a korai tőkeelhalást okozó betegségek, mint az Eutypa és az ESCA okozzák a legtöbb kárt a szőlőben.. Sajnos ezeken a síkvidéki területeken a gyökérgolyva az egyik leggyakoribb betegség éppen a fagyok miatt, ami nagy fejtörést ad az itt élő szőlészeknek. Ha figyelembe vesszük a környezetvédelmet, akkor a rezisztens szőlőfajták nagy értéket képviselnek.
Az abiotikus stressz-hatások között elsősorban a késő tavaszi, a kora őszi és a téli fagyok említhetőek. Ezek gyakori jelenségek a térségben. A téli fagyok okozzák a legtöbb problémát. Minden 3. évben a -21 C fok alatti, és minden 10. évben a -25 C fok alatti lehűlések a gyakoriak súlyos elfagyásokat, s ezzel nagy gazdasági károkat okozva. A másik nagy veszély a vegetációs időszakban érvényesülő szárazodás és aszály. Az uralkodó talajtípus a homok, amely rossz vízgazdálkodásáról híres. Ezért területein termesztett szőlőfajták közül a vízzel jól gazdálkodók bírják, s ezek a térség autochton fajtái mint a Kadarka, a Kövidinka, az Ezerjó és a Pozsonyi fehér. Sajnos a globális felmelegedés szélsőséges éghajlati viszonyokat eredményez, azaz a nyári időszakban több hétig tartó aszály is előfordulhat. Egyébként ősszel október, tél végén pedig február hónapok a legszárazabbak. Mert a szőlő nyugalmi időszakában is lehetnek aszályok, nem csak a vegetációs időszakban.
– Milyen volt a két fél közötti feladatmegosztás és együttműködés?
– A pályázati munkákat úgy terveztük be, ahogyan az a fenti feladatok teljesítését segítette. Mindkét fél vállalta a szőlőnemesítésben elért eredmények értékelését, publikálását, azaz nyilvánosságra hozását, a borszőlőfajták borainak mikrovinifikációs kiépítését, ehhez szükséges eszközök beszerzését.  A Kecskeméti Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet munkatársai kiválasztották a legértékesebb hibrideket és klónokat, és vállalták azok patogénmentesítését. Ehhez tervezték a növényház, az izolátor ház és a fitotron felújítását. Ezek a létesítmények a jövőben is szolgálni fogják a szőlő patogénmentes szaporítóanyagának előállítását. Az elnyert pályázat pénzügyi támogatása is ilyen arányban került felosztásra (kb, egy harmada esik a szerb két harmada a magyar részre.
– Mik a közös kutatási program legfontosabb eredményei?
–    a nemesített szőlőfajták és klónok, amelyek állami minősítést kaptak
–    a kiválasztott 24 szőlőfajta patogénmentesített szaporítóanyaga
–    a két szervezett és eredményesen zárult konferencia Kiskőrösön és Kecskeméten
–    a fenti témákról kiadott prospektus és poszterek
–    a szervezés alatt lévő szakkönyv és video-film
–    a szak- és helyi lapokban és médiában megjelent hírek
–    a két ország intézményei közötti együttműködés erősítése
–    az eredmények továbbadása a szerb (vajdasági) és a magyar szőlészeknek, borászoknak, diákoknak, akik részben a konferenciákon, részben a kiadványokból értesülhettek munkánkról, eredményeinkről.
– A fajtakiválasztás területében milyen javaslatai vannak egy most telepíteni szándékozó szőlősgazdának?
– A szerb–magyar határ menti régióban elterülő borvidékeken, aki most szeretne új szőlőültetvényt létesíteni, törekednie kell a biztonságos és jövedelmező szőlőtermesztésre, minőségi csemegeszőlő- és borszőlő előállítására, a környezetvédelem figyelembe vételével. Következésképpen előtérbe kerülnek a rezisztens szőlőfajták, az újszerű termesztési és borászati technológiák, a reduktív borkészítés. Elég nagy már a fajtakollekciónk ahhoz, hogy abból már válogatni lehet. A fajtamegválasztást körültekintően kell elvégezni, hiszen a fajtákban rejlő genetikai potenciált jól ki kell használni, mert ez a legolcsóbb. Ha a fajtát kiválasztották, akkor a fajta igényeihez kell kidolgozni a tenyészterületet, a támberendezést, a fitotechnikát (művelés- és metszésmódot, a rügyterhelést, a zöldmunkákat), a tápanyagellátást, az ideális szüreti idő meghatározását. A telepítéshez pedig kizárólag patogénmentes szaporítóanyagot kell használni, mert ez fogja biztosítani az ültetvény vitalitását, termékenységét, továbbá hosszú életkorát és gazdaságos fenntartását. Amennyiben a telepítés patogénmentes szaporítóanyaggal történik, akkor az nem csak a termés előállításához, hanem további szaporításhoz is alkalmas.

Bolyki István