Kereskedelmi jellemzők az ökológiai gazdálkodás szektorban a Közép-magyarországi Régióban

A vizsgálatunkban, melyet a TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005, “Fenntartható fejlődés – élhető régió – élhető települési táj” program támogatásával valósul meg a Budapesti Corvinus Egyetemen, azt tűztük ki célul, hogy felmérjük a Közép-magyarországi Régióban található ökológiai gazdálkodást folytató növénytermesztési és/vagy állattenyésztési gazdaságokat, illetve ökotermékek feldolgozásával vagy kereskedelmével foglalkozó vállalkozásokat. Ennek során vizsgáltam a termelők illetve kereskedők néhány kereskedelemre vonatkozó jellemzőjét.

A termelőkre az a leginkább jellemző, hogy zömmel a közvetlenül a termelés helyéről értékesítik a termékeiket, illetve legfeljebb a környező települések piacán értékesítik az általuk megtermelt javakat (1. ábra). Nagy jelentősége van emellett, hogy a Régión belül, azaz a Közép-magyarországi Régióban értékesítik a termékeiket. Itt legnagyobb jelentősége a budapesti biopiacoknak van. Ez a legjellemzőbb értékesítési tér a biogazdák között, a legtöbben ide hordják rendszeresen termékeiket. Kisebb jelentősége van az ország egyéb részeire történő értékesítésnek, aminek az is lehet az oka, hogy leginkább a Közép-magyarországi Régióban található az a fizetőképes kereslet, akik ökotermékeket vásárolnak. Az viszonylag kevésbé jellemző, hogy nyers terméket exportáljanak a régió termelői az Európai Unió más országaiba. Ahol megjelenik ez, az elsősorban a német nyelvet használó országok közül kerülnek ki. A feldolgozók számára történő értékesítésnek még kisebb a jelentősége, ha feldolgozónak értékesítik a termékeiket, akkor azok zömmel külföldi feldolgozó cégek. A feldolgozóknak való értékesítésnél nagyobb jelentősége van a kereskedőknek való értékesítésnek. Ehhez nagyban hozzájárulnak a bioméhészek, akiknél egy viszonylag jól kiépített rendszer működik a méz nagybani felvásárlására.

Ebből a képből az látszik, hogy a régió termelői zömmel friss árut értékesítenek, ezt is a leginkább a régió határain belül. Ez összességében pozitív jellemző, ha az ökológiai gazdálkodás lokalitást előtérbe helyező szempontból vizsgáljuk a szektort. Az áru utaztatása jelentősen megnövelné a termékek ökológiai lábnyomát és így a környezetkímélő voltát is csökkentené. Így ebből a szempontból ez örvendetes jellemző. Más részről a piaci érték növelése szempontjából kívánatos lenne, ha a nőne a feldolgozó szektor számára történő értékesítés jelentősége. Az is látszik a jellemzésből, hogy az Európai Unió piacára történő export meglehetősen gyenge. Ezt, bár környezetvédelmi szempontból nem jelent gondot, sőt előnyös a lokális piac nagyobb jelentősége, piaci szempontból mégis sok lehetőséget rejtene magában, ha a régió termelői megpróbálnák erősíteni piaci helyzetüket az Európai Unió piacán.



A 2. ábrán, ami a kereskedők főbb értékesítési csatornáit vizsgálja, kissé eltérő képet láthatunk. A kereskedőkre az a legjellemzőbb, hogy az Európai Unió más országaiba értékesítik az itteni termékeket, ha pedig importőrök, akkor az Európai Unióból származó terméket importálják. A kereskedőkre kevéssé jellemző, hogy a Közép-Magyarországi Régión belül kereskednének a termékekkel, illetve, hogy az Európai Unión kívüli értékesítést folytatnának.



A feldolgozókat vizsgálva (3. ábra), azt találjuk, hogy náluk zömmel az Magyarországon belüli értékesítést találunk, kisebb jelentőségű az Európai Unión belüli és az azon kívüli értékesítés jelentősége. Ez talán annak tudható be, hogy az amúgy a régióban meglehetősen gyenge feldolgozó szektor elsősorban hazai, illetve lokális fogyasztásra szánt termékekkel foglalkozik. Ezek lehetnek olyan termékek, amelyek jellemzően hazai igényeket elégítenek ki, és más országokban kevésbé jelentős a piacuk mint például a ropi, vagy olyan terméket állítanak elő, amit a gyors romlandósága miatt nem lehet messzire szállítani, mint a főtt ételek,   csírák stb. Kisebb arányban megjelennek a hagyományosabbnak mondható feldolgozott termékek, mint a lekvárok, kávé stb. is.



A 4. ábrán azt láthatjuk, hogy a termelők vevőköre eltér a kereskedők és feldolgozók meglehetősen hasonló vevőkörétől. Azt tapasztalhatjuk ugyanis, hogy a termelőknél meglehetősen alacsony a szerződéses vevők aránya (14,3 %). Náluk a legjelentősebbek a rendszeres vásárlók (60,5%), akikkel nincs szerződésben a termelő, de sokszor évek óta tőle veszik meg az adott terményt a vásárlók. Ez arra utal, hogy erős a bizalom jelentősége a biotermékeknél illetve a vásárlók szeretik az egyszer már jól bevált termelőnél megvásárolni az adott terményt. Viszonylag nagyobb az alkalmi vevők jelentősége a termelők között a szektor többi ágazatához képest, hiszen ők zömmel kiskereskedelmet folytatnak. A kereskedők és a feldolgozók meglehetősen hasonló vevőkör-jellemzőkkel rendelkeznek. Mindkét szektorra jellemző, hogy a vásárlóiknak megközelítőleg az egyharmada a szerződéses (37,5 % a kereskedőknél és 35 % a feldolgozóknál), és körülbelül a fele rendszeres (48,3 % a kereskedőknél és 51,7% a feldolgozóknál). Mind a kereskedőknél, mind a feldolgozóknál az alkalmi vevőknek van a legkisebb jelentősége.



A vásárlókkal való kapcsolattartást vizsgálva mindhárom szektorban kissé eltérő képet kapunk. A termelők között annak van legnagyobb jelentősége, hogy a vevők keresik a termelőt, ők mennek hozzá termelőhöz. Kisebb jelentőséggel van jelen az, amikor a termelők és a vevők egyaránt keresik a kapcsolatot a másik féllel, és legkisebb jelentőséggel az bír, hogy a termelők keresik a kapcsolatot a vevőikkel. A kereskedők ezzel szemben sokkal inkább maguk keresik a vevőiket, kisebb jelentősége van annak, amikor a vevők keresik őket és legkisebb jelentősége annak van, hogy mind a kereskedők, mind a vevők keresik a kapcsolatot az adott termék értékesítése kapcsán. A feldolgozási tevékenységet végző cégeknél a legkiegyenlítettebb a helyzet, itt is annak van a legnagyobb jelentősége, hogy a feldolgozó maga keresi meg a vevőit és próbálja értékesíteni a termékeit. Megközelítőleg azonos a jelentősége a feldolgozóknál annak, amikor mindkét fél keresi a kapcsolatot illetve amikor a vásárlók keresik a feldolgozót az értékesítendő áru után érdeklődve. Ebből az összehasonlításból az is kitűnik, hogy a vevők keresésére, felkutatására a termelők fordítanak a legkisebb figyelmet. Elképzelhető, hogy erősíteni tudnák piaci helyzetüket, ha a fogyasztásösztönzésre több erőt szánnának, ha nagyobb hangsúlyt kapna a körükben a vevőkör bővítése, a vevők után menés.



Összességében elmondható, hogy a termelők több jellemzőben is eltérnek a kereskedőktől és a feldolgozóktól. A termelők talán fejlődhetnének abban az irányban, hogy megpróbálhatnának az Európai Uniós piacon is nagyobb hangsúllyal megjelenni, illetve a vevőkkel való kapcsolatteremtésben, új vevők felkutatásával illetve tudnának javítani a piaci helyzetükön. A gazdák közötti összefogások, mind a dobozos értékesítési rendszer vagy akár nagyobb piacokon való közös megjelenés is javíthatna a gazdák piaci helyzetén. A feldolgozók száma alapvetően alacsonynak mondható, ami a viszonylag kicsi piacnak is betudható, mégis talán érdemes lenne fejleszteni ezt a szegmenset.

Forrás: Agroinform Hírszolgálat/Varga Réka Dóra
2011-12-15 06:27:02
Témák: ökológiai gazdálkodás , fejlesztés , Európai Unió

Kapcsolódó képek